upées

 Bágyadt testem ott, az ágyon fekszik,

Izzadt homlokomra ránc telepszik.
Az ablakon betéved egy szellő,
Megleng a függöny, marad a felhő.

Egyre erősebben és úgy érzem,
Hogy már csak képzeletben létezem.
Vajon itt vagyok-e még a földön?
Vagy már egy más világban őrlődöm?

Minden egybe mosva,
Festékes és ronda.
Habok képe méla,
Most itt van egy béka.

Felkelek fekhelyemről lassan,
Lépkedek búsan és nagyon halkan.
Mindenhol csak a sötétség van,
A magány hallgat meglapultan.

A háttérben zúg a habos tenger,
A nap alábukik e nagy csendben,
Hogy másnap frissen, sósan ébresszen,
Új szenvedést hozva életemben.

Sokszor megbotlani,
Néhányszor a földre rogyni,
Vérző sebbel felállni,
S így a világot bejárni.
Ó, meddig mehet még ez így?

Százszor a szemekbe hazudni,
Ezerszer a sötétben aludni,
Halálvággyal ébredni,
Mélán, búval vétkezni.
Ó, meddig mehet még ez így?

Vakulásig olvasni
Mindent odaadni,
Mit valaha szerettél
Azért, amit kerestél.
Ó, meddig mehet még ez így?

Eltéptem a képet,
Hisz már nem számítasz,
Eltörölt az élet,
Többet engem nem kábítasz.

Sok éven át éltem -
Azt gondoltam, ez az életem -,
De ma már tudom:
Eddig álom volt minden nekem.

Jött egy orkán, hatalmas,
Eltörölte könnyen a világom,
Először nagyon fájt,
De ma már nem bánom.

Jó úgy élni,
Hogy a burok levált,
Mert így már képzetemben
NINCS HATÁR

  Valamikor, szinte észrevétlenül történt. Egyszer csak tudtam, hogy nem vagyok egyedül. Hogy hallja minden gondolatomat, hogy gonosz és rosszat akar nekem.
 Mikor megjelenik, mindent el akar pusztítani. Ülök a házikómban, amit saját erőfeszítésemből építettem, s mikor kint megered az eső, mintha az egyik villámmal érkezne, kivágódik az ajtó, és a semmiből ott terem. Csapzott, káromkodik, lázít, lejárat a vendégeim előtt, vérig sérti a szüleimet és rosszba rángat mindenkit, akit be tud folyásolni...
 ...Aztán arra ébredek, hogy már megint leütött, és átvette a helyem. S ami utána marad: több napos önmarcangolás, önelégedetlenség. De miután letelt a "több nap", rámtör a félelem: vajon elég erős leszke-e, ha újra eljön...? Tudom, hogy nem... Sőt, van, amikor harc és dulakodás nélkül rabol ki. Olyankor mindent akar, s amit csak bír, elviszi...

 "Ha össze akarjuk kötni az eget a földdel, ahhoz valamilyen tiszta, mindent eldöntő tettre van szükség. Sárkánnyá kell válni és forgószelet kavarni, szétszakítani a sötét fellegeket, felmászni az égbe és megmártózni a Napban."