upées

  Valamikor, szinte észrevétlenül történt. Egyszer csak tudtam, hogy nem vagyok egyedül. Hogy hallja minden gondolatomat, hogy gonosz és rosszat akar nekem.
 Mikor megjelenik, mindent el akar pusztítani. Ülök a házikómban, amit saját erőfeszítésemből építettem, s mikor kint megered az eső, mintha az egyik villámmal érkezne, kivágódik az ajtó, és a semmiből ott terem. Csapzott, káromkodik, lázít, lejárat a vendégeim előtt, vérig sérti a szüleimet és rosszba rángat mindenkit, akit be tud folyásolni...
 ...Aztán arra ébredek, hogy már megint leütött, és átvette a helyem. S ami utána marad: több napos önmarcangolás, önelégedetlenség. De miután letelt a "több nap", rámtör a félelem: vajon elég erős leszke-e, ha újra eljön...? Tudom, hogy nem... Sőt, van, amikor harc és dulakodás nélkül rabol ki. Olyankor mindent akar, s amit csak bír, elviszi...